Kaposvár története

A mai Kaposvár területe ősidőktől lakott volt - kelták, rómaiak, avarok váltották egymást az évezredek alatt -, s a 900-as években a honfoglaló magyarok is megjelentek. A 10. század végén már biztosan Koppány uralta a területet, amely nem sokkal később Szent István birtokába került. A Kapos folyó neve 1009-ben, István királynak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevélben jelent meg először. A kapu szóból származik; itt Copus alakban említették.

1061-ben Atha (Ottó) somogyi ispán bencés monostort alapított a mai Kaposvár területén fekvő Zselicszentjakabon; felszentelésén Salamon király és Géza herceg is megjelent. Kaposvár vára a 14. század folyamán épült fel a Kapos folyó völgyében. A kedvező helyen, fontos utak találkozásánál fekvő földön kezdetben mégsem fejlődött ki jelentős település, valószínűleg azért, mert a terület hamar kikerült a király kezéből, ráadásul több - egymással is civakodó - birtokos között oszlott meg. Végül a török ágyúszó zárta le a helyi viszálykodások időszakát. A mohácsi csata utáni évtizedekben a környéket végigportyázták Szulejmán hadai. A törökök 1555 szeptemberében foglalták el a kaposi várat, s ezt 131 évig tartó török megszállás követte. Ez idő alatt Kaposvár - bár egy kisebb közigazgatási egység központja lett - inkább katonai bázisként, török végvárként szolgált. A keresztény hadak 1686-ban szabadították fel a várat, amelyet a Habsburgok 1702-ben leromboltattak. A hódoltság évei után úgy tűnt, végre elindulhat a fejlődés: templom épült, céhek alakultak, Kaposvár vásártartási jogot kapott. A Rákóczi-szabadságharc idején viszont szinte teljesen elpusztult-elnéptelenedett a település.

A város újratelepítése, illetve gazdasági és közigazgatási szerepének megerősítése az Esterházy családhoz köthető. A telepítési szerződést a földesúr, Esterházy Pál herceg 1712. december 1-jén írta alá. Hamarosan felépült az első iskola, új templomot emeltek, s 1749-től véglegesen Kaposvár lett a megyeszékhely. Egyre több iparos és kereskedő települt a városkába, a lakosság száma növekedni kezdett.

A 19. századtól már jelentős egészségügyi, kulturális és közművelődési intézményeket is létrehoztak, s a kis mezőváros elindult a polgárosodás útján. Megnyílt az első gimnázium, felépült az új vármegyeháza, a kórház és a nagytemplom. 1872-re a vasút is elérte Kaposvárt, amely a következő évben véglegesen városi rangot kapott. A századforduló körüli évek nagyarányú fejlődését egyebek közt az jelképezte, hogy termelni kezdett a cukorgyár, több szálloda és bankház nőtt ki a földből, s megépült a mai vasútállomás, a városháza és a törvényszéki palota.

 

 

 

 

A rohamos gazdasági fejlődéssel a kulturális élet is igyekezett lépést tartani. A 20. század elején napilapok indultak, sorra alakultak az egyesületek, létrejött a Berzsenyi Társaság, több templom épült, újabb iskolákat alapítottak, mozik nyíltak, s 1911-ben átadták a kőszínházat. A városba visszaköltöző európai hírű festőművész, Rippl-Rónai József Róma-hegyi villája (amelyet Ady Endre is meglátogatott) a kulturális-művészeti élet egyik központjává vált. A századforduló városfejlesztő polgármestere, Németh István hivatali időszaka hozta el az északi irányban terjeszkedő megyeszékhely első aranykorát; ekkortájt alakult ki a mai belváros építészeti arculata, amelyet főként a szecessziós és eklektikus középületek és lakóházak tesznek vonzóvá.

A várossá fejlődés dinamikus korszakának a sok nélkülözést és szenvedést hozó első világháború vetett véget. Az a "nagy háború", amelyből a 44. számú kaposvári közös gyalogezred katonái - a hősiességükről és szavajárásukról egyaránt híres "rossebbakák" - is alaposan kivették a részüket.

A háború, a kommün és Trianon megrázkódtatása után lassan talpra állt a település, amely kereskedői-tisztviselői várossá kezdett átalakulni a Horthy-korban. Megindult az autóbusz-forgalom, s az 1920-as években a közeli Taszáron felépült a repülőtér. Folytatódott az északi területek beépítése, ahol létrejött Tisztviselőtelep és a mai Berzsenyi park. A "Virágos Kaposvár" mozgalom is most, dr. Kaposváry György polgármestersége idején szerzett országos hírnevet a rendezett és polgári hangulatot árasztó városkának.

A békés építkezés éveit az újabb világháború követte, amely mind több szállal fonta be az itt lakók életét. 1942-ben a kaposvári 10. könnyű hadosztályt is a keleti frontra irányították. A kaposvári polgárok egy részére különösen sok szenvedés várt: a zsidók többsége nem tért vissza a haláltáborokból. A szovjet csapatok 1944. december elején foglalták el a március óta német megszállás alatt álló várost.

A háború szerencsére nem okozott jelentős pusztítást Kaposváron, ahol az 1945-ös és az 1947-es választásokat is a polgári pártok nyerték meg. Hamarosan azonban kiépült a kommunista egyeduralom. A "szocialista iparosítás" eredményeként jött létre például a textílművek, a ruhagyár, később a húskombinát, a villamossági és az elektroncsőgyár - a kaposvári munkásság azonban 1956 őszén késlekedés nélkül csatlakozott a forradalomhoz. A szabadságharcot követő megtorlásnak a város szülöttje, Nagy Imre miniszterelnök is áldozatul esett.

 

A század második felében jelentősen bővült a megyeszékhely területe: 1950-ben Kaposszentjakabot, 1970-ben Kaposfüredet és Toponárt, 1973-ban Töröcskét csatolták Kaposvárhoz. A hatvanas években - tömeges lakásépítéssel - megindult az északnyugati városrész kialakítása.

A gyökereit 1950-ig visszavezető tanítóképző intézet csakúgy a hetvenes években vált főiskolává, mint az 1961-ben alapított felsőfokú mezőgazdasági technikum. Néhány kulturális intézmény messze földön is jó hírét keltette a városnak, így a "Kaposvár-jelenséggel" új utat mutató Csiky Gergely Színház vagy a nemzetközi versenysikereket elérő Vikár Béla Kórus.

A rendszerváltozás óta kitágultak a keretek, amelyek között Kaposvár élete zajlik. 1990-ben megyei jogú város, 1993-ban püspöki székhely lett, 2000-ben pedig létrejött a Kaposvári Egyetem, amely 2021-től a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem campusa. A városfejlesztés legújabb eredményei közé tartozik az új aréna és a sportuszoda megépítése, a színház átfogó rekonstrukciója, a Kaposvári Közlekedési Központ kialakítása és a kórház egykori déli tömbjének új életre keltése is.

Csodálatosan újjászületett, a századelő békés érzetét keltő, kissé mediterrán hangulatú belvárosával igazi európai várossá vált a somogyi megyeszékhely.

Akár itt él az ember, akár csak néhány kellemes napot szeretne eltölteni, hangulatával Kaposvár mindenkit magával ragad!

Die Stadtchronik von Kaposvár

 

Das Gebiet Kaposvárs wurde seit jeher von den Völkern der Kelten, Rumänen und Avaren bewohnt, die bereits seit tausenden von Jahren hier niedergelassen waren. Und das Ungarische Volk, welches sich ungefähr im Jahre 900 in diesem Gebiet niederlieβ, fand hier kleine slawische und deutsche Siedlungen vor. Nach der Landnahme, lieβ sich der Koppány Clan hier im Somogy nieder. Der Name der Siedlung Kapos („Copus”) - welcher sich aus dem Wort Tor (Eingang) herleitet - wurde erstmals im Jahre 1009, in der Stiftungsurkunde St. Istváns erwähnt, welche die Grenzen des Pécser Bistums niederlegte.

Im Jahre 1061 gründete Atha (Ottó), der Vogt von Schomodei, an diesem Ort eine Benediktinerabtei, an deren Weihung König Salamon und Prinz Géza teilnahmen. Nach der Zerstörung durch die Tataren, erbaute König Béla IV. während seiner Regentschaft mehrere Burgen, eine davon war die erste Burg Kaposvárs, welche im Jahre 1200 erbaut wurde. Im Mittelalter wurden jedoch in Kaposvár keine Kloster errichtet oder sonstige Niederlassung um die Burg herum. Dies hatte zwei Gründe: zum einen, hatte diese Region keine wichtige wirtschaftliche Bedeutung, und zum anderen, die Kämpfe zwischen den verschiedenen Völkern. Schlieβlich endeten die Zeiten der örtlichen Kämpfe mit der Besetzung durch die Türken. In den Jahren nach der Schlacht von Mohács, plünderten die Truppen Sulejmans in diesem Gebiet. Die Türken eroberten die Burg von Kaposvár im September 1555 und eine 131 Jahre lange Besetzungszeit durch die türkischen Truppen folgte. Während dieser Zeit war Kaposvár zwar auch ein kleines Verwaltungszentrum, gröβere Bedeutung erhielt es jedoch durch seinen militärischen Status. Die Burg von Kapos wurde endlich durch die christliche Truppen im Jahre 1686 erlöst. Nach der Zeit der Unterwerfung schien es, als könne nunmehr eine neue Entwicklung beginnen. Die Kirche wurde errichtet und die ersten Gilden wurden gegründet. Aber der Beginn des 18. Jhds. brachte Leiden und Not in die Siedlungen. Die Habsburger machten die Kaposvárer Burg dem Erdboden gleich und die Überreste der Burg wurden während des Unabhängigkeitskrieges von Rákóczi zerstört.

Nach dem Untergang ging die Stadt in den Besitz der Familie Esterházy über, die die Stadt wieder bevölkerte. Kaposvár gewann an wirtschaftlicher Bedeutung und ihre Rolle in der Verwaltung wurde immer wichtiger. Im Jahre 1703 erhielt die Gemeinde das Marktrecht und ein biβchen später wurde die erste Volksschule und eine neue Kirche errichtet. Seit 1749 galt Kaposvár als Kreisstadt und Verwaltungssitz des Komitats Somogy. Da immer mehr Handwerker und Händler sich in Kaposvár ansiedelten, begann der Zuwachs der Bewohnerschaft. Noch wichtiger war die Errichtung von bedeutenden Gesundheits- und Bildungseinrichtungen und kulturellen Instituten von dem 19. Jahrhundert. Der kleine Marktflecken wurde immer mehr bürgerlich. Das Stadtzentrum baute sich aus mit der Gebäude von dem Komitatshaus, dem Rathaus, der Kirche und der Steinbodenstrecken.

Ohne Zweifel hatte die Stadt Kaposvár ihre erfolgreichste Periode nach dem Ausgleich. Das ist dem Bau der Eisenbahnlinien zu verdanken. Kaposvár wird 1872 an die Eisenbahnstrecke zwischen Dombóvár und Zákány angeschlossen und die Stadt entwickelt sich zu einem wichtigen Industriestandort. Kaposvár wurde in 1873 zur Stadtgemeinde gehoben. Am Beginn der 1900-er Jahren arbeitete schon 11 Industriegesellschaften in der Stadt, unter anderem eine der bedeutendsten Fabriken Ungarns, die Kaposvárer Zuckerfabrik, die schon im Herbst 1894 funktionierte. Mit dem Zuwahs der Bewohnerschaft kam die Erweiterung der Stadt nach. Die erste und bedeutendste planmäßige Stadtentwicklung knüpft an den Bürgermeister István Németh (1895-1911). Für die Bewohnerschaft wurde ihrer Lebensraum immer wichtiger, und dann kam es zur Gründung des „Kaposvárer Stadtverschönerungsgesellschaft,” woher die Stadt der Blumen ihren Ausgangspunkt hat.

Mit der raschen wirtschaftlichen Konjuktur kam auch der Aufschwung des Kulturlebens. Im April 1904 erscheint die erste Tageszeitung, des Komitats, namens „Somogyi Hírlap”. Im September 1911 wurde das neue Theater aus Ziegelstein eröffnet, das damals das modernste und gröβte Theater Ungarns war. Die ersten Kinos nehmen ihren Betrieb ebenso auf: im ersten Jahrzehnt der 20. Jahrhunderts funktionierte schon drei Kinos in Kaposvár. Eins nach dem anderen wurden die Kultur- und Kunstvereine begründet. Das reges Kunstleben zeigt sich an dem Besuch und der Ansiedelung von berühmten Künstlern, wie József Rippl-Rónai, Endre Ady, István Fekete und Aurél Bernáth.

Bis zum Ersten Weltkrieg war Kaposvár eine Garnisonsstadt der. k.u.k. Österreich-Ungarischen Armee. 1914 lag hier das III. Bataillon des Ungarischen Infanterieregiments Nr. 44. Der Krieg brachte der Stadt jedoch Nöte und Unzufriedenheit.

Nach den Kriegsjahren richtete sich die Stadt langsam auf. Zwar die Rolle des Schienenverkehrs nachlieβ, jedoch wurde es durch den Start des Omnibusverkehrs und den Aufbau des Flughafens in Taszár 1929 kompensiert. Kaposvár wurde immer mehr von einer Industriestadt zu einer Händler- und Offizialstadt. Dies zeigte sich auch im Stadtbild. Kaposvár wurde ein sauberes, geordnetes, gemütliches und stimmungsvolles Städtchen mit Restaurants, Cafés und einem lebhaften Kulturleben.

Nach der glückliche Friedensjahren der Zweite Weltkrieg bremste erneut den Aufschwung der Stadt. Fast tausend Kaposvárer starb oder verschwand während der Kämpfe. Im Jahre 1944 wird die Stadt zweimal von fremden Truppen besetzt, im März von Deutschen Truppen und dann am 2.12. erreichte die Frontlinie die Stadt und das sowjetische Regime löst die Deutschen ab.

Der Krieg verursachte glücklicherweise keine signifikante Gebäudeverwüstung. In der immer ein wenig für Rebell gehaltene Stadt, Kaposvár begann die Entwicklung des neuen sozialistischen Industriemodells. Das führte sich zur Eröffnung des Textilbetriebes, der Kleidungsfabrik, des Fleischkombinats und der Elektrofabrik. 1956 waren die Kaposvárer die ersten, die die Revolution unterstützen, doch am 4.11. marschierten sowjetische Truppen ein und beendeten die Freiheitsbestrebungen: viele Einwohner, wie auch der in Kaposvár geborene Imre Nagy, wurden bestraft.

In den nächsten Jahrzehnten wurde die Entwicklung der Industrie neugestartet und ein groβes Wohnungsbauprogramm begann. Von 1970 wurden neue Fertighauswohnsiedlungen gebaut. Die Verwaltungsgrenze verschob sich: die Nachbargemeinde, Kaposszentjakab wurde 1950 an die Stadt angeschlossen, dann folgten Toponár, Kaposfüred im Jahre 1970 und Töröcske im Jahre 1973. Seit 1990 besitzt Kaposvár Komitatsrecht und seit 1993 ist die Stadt ein Bischofssitz.

Csiky Gergely Theater, Vikár Béla Sängerchor, Somogy Volkstanzgruppe oder Berzsenyi Literarische Gesellschaft - im Bereich Wissenschaft und Kultur sind diese Namen von Kaposvár landesberühmt und auch im Ausland bekannt.

Die erstaunenswert neugeborene Somogyer Komitatsstadt mit ihrer gemütlichen mediterranen und stimmungsvollen Innenstadt wurde eine echte europäische Stadt. Entweder man lebt hier, oder nur ein Paar gemütliche Tage hier verbringen möchte, alle werden von der Stimmung Kaposvárs bezaubert!

 

 La storia di Kaposvár

Kaposvár fu costurito dalle celte, i romani e gli avari nei tempi remoti. Il nome del comune deriva dalla parola KAPU ( Porta) e per la prima volta fu presentado nell'atto di fondazione del re István Szent. Dopo la conquista della patria  i comuni piccoli fu formati da gli ungheresi e i germanici.

La cronologia di Kaposvár

- Atha (Ottó) fonó un monastero benedettino in 1061-ben Atha (Ottó).

- Primo castello fu costruito  nel rego del IV. Béla che fu stato occupato dagli eserciti turchi di Szulejmán. 

- ricevó il diritto sulla fiera dunque organizzó fiera nella cittá in 1703

- Kaposvár fu il capoluogo della provincia Somogy in 1749

- il centro della cittá con il palazzo comunale, la chiesa furono formati  alla fine del XIX secolo

 

Lo sviluppo della vita culutrale:

- primo quotidiano (Somogyi Hírlap) é stato uscito nel 1904 

- Il teatro Csiky Gergely é stato aperto nel 1911

- nuevo settore culturale ( Cinema) - 3 cineme hanno funzionato nel 20.secoli in Kaposvár 

- gli associazioni culturali sono formati 

- molti artisti hanno visitado a Kaposvár come Endre Ady, József Rippl-Rónai

 

I momenti piú importanti nella vita della cittá

- l'aeroporto di Taszár é stato costruito in 1929

- la vita culturale é cominciata con i ristoranti, le caffetterie

- é diventata una cittadina commerciante

Pero gli anni felici e pacifici sono stati oscurati dalla poltica nazionale, poi la seconda guerra mondiale era scoppiata. Questa guerra causó i morti di quasi 1000 soldati di Kaposvár. 

 

Per fortuna la guerra non causò enormi problemi negli edifici di Kaposvár. Dopo la guerra lo sviluppo della industria nuova é stato incominciato e in conseguenza di la fabbrica del vestito, la fabbrica dell'elettricitá  sono stati fondati. I cittadini di Kaposvár  hanno partecipato alla rivoluzione in 1956 ma i carri armati sono percorsi nelle vie della cittá nel 4 del novembre e la rivoluzione é stata rotta.

 

 

 

 

 

 

Lo sviluppo della industria é stato incominciato nel prossimo decennio. I quartieri residenziali nuovi sono stati costruiti da 1970, inoltre il confine amministrativo della cittá ha allargato. Altri comuni (Töröcske, Toponár, Kaposszentjakab, Kaposfüred) sono stati aggiunti a Kaposvár tra 1950-1973. Kaposvár era diventato un sede vescovile in 1993. 

Ci sono diversi attrazioni in Kaposvár che sono molti famosi nel paese come il teatro Csiky Gergely, la via Fő, la villa di József Rippl-Rónai.